Gamer blogolók zóna

Érdekességek a videojátékok világából

Összegyűjtöttem 10+1 érdekességet a videojátékok világából, amikről talán még te sem hallottál.

https://noreszweb.hu/erdekessegek-a-videojatekok-vilagabol/

Évek teltek el azóta, hogy ezzel a projekttel rendesen foglalkoztam, amiért szégyellem is magam (bár nem állítom, hogy az első, amit félbehagytam). Most viszont megint igényem volt rá, hogy visszatérjek a Final Fantasy XV-höz, úgyhogy A jövő hajnala visszatért.
A nagy kihagyás azt is jelentette, hogy tisztesen elhagytam egy fél Lunafreya fejezetet, amit majd pótolnom kell (és sajnos az is jó sok oldal, szóval még idő, mire a végére érek). De nekiestem a Noctis fejezetnek (Az utolsó kard), és azt viszont határozottan élvezem. Noctis POV-ja egyébként kicsit üres, a kezdése erős, de jobbra emlékeztem (és egyszer le fog olvadni az agyam az istenek borzalmasan archaikus és dramatikus beszédétől – próbáltam átadni a hangulatot úgy, hogy ne legyen komikus, de nehéz). Viszont a közbeszúrt Ardyn POV-okat imádom, A jövő hajnalának még mindig legjobb eleme ez a karakter.

És egy kis részlet, hogy mivel szenvedtem az utóbbi időben:

„- Irónia. Úgy tűnik, ebből az egy dologból sosincs túl sok – morogta Ardyn, ahogy megmászta a Lucis trónjához vezető lépcsőket.

Soha nem kapott rá esélyt, hogy a trónra üljön. Igazság szerint pont az indította a sötétség és vér felé, hogy megtagadták tőle ezt a jogot. Amíg Noctisra várt, hogy visszatérjen tíz éves álmából, előszeretettel heverészett rajta, mintegy hangsúlyozva, hogy az is csak egy szék, mint az összes többi. A bája része volt, hogy nem szabadott volna ráülni.

De most királyként foglalta el.

– És az Igaz Király adott jogot rá – motyogta. – Kétezer év után, az élet még mindig tartogat meglepetéseket…

Elhelyezkedett a trónon.

– Nem tud megbocsátani… és nem tud nem gyűlölni… de azt akarja, hogy békére leljek. Nagyot nőtt a makacs herceg…

Felidézte Noctist akkor, amikor először találkoztak, a Galdin Öbölnél. A fiatal férfi mintha egészen más emberré vált volna azóta.

Nem tudok megbocsátani, és nem tudom elengedni a gyűlöletemet. De minden életet meg akarok menteni a Csillagon. És te is része vagy ennek a világnak.

Ezek a szavak valahogy mélyre találtak. Noctis kölyök volt, még mindig. De ő kétezer év után sem volt képes rá, hogy megkönyörüljön Lucison. A fiatal király nagylelkűsége mintha csak az ő hibáit hangsúlyozta volna.

De mégis, most, hogy a trón felé lépdelt, nem akart hőssé válni. Ennyi év után már nem. Használni fogja a gyűrűt, igen, de nem Noctisért, nem a világért, nem másért. Ez csak egy utolsó, önző lépés volt, saját magáért.

– Itt az idő a bosszúmra – suttogta, ahogy felhúzta az ujjára a gyűrűt. – Lucis Királyai… gyertek hozzám!”

Aki még nem olvasott ebből semmit, A jövő hajnala a Final Fantasy XV el nem készített DLC-iből írt fantasy regény, ami lényegében egy alternatív endinget mesél el a játékhoz. A tartalma lényegében alternatív kánon, sokaknak preferált endingje a videójátékéval szemben – én személy szerint jobban kedvelem az eredetit, de mindig örülök, ha visszatérhetek kicsit Eosra, és ez a könyv ezt is megadta.

Egyre több élőszereplős interaktív film lát napvilágot a videojátékok piacán, amik egyre csak fejlődnek. Ebben a cikkben a Knowledge or Know Lady (vagy Ladies’ School Prince) című játékot igyekszek bemutatni, ami igencsak izgalmasra sikeredett.

https://noreszweb.hu/knowledge-or-know-lady/

Kissé megkésve ugyan, de ez is elkészült – a jó hosszú, a könyvsorozatra és filmre is spoileres kritika a Dűne: Második részről.
Avagy mennyire jó adaptáció, miért problémásak a változtatásai, és miért nem biztos, hogy igazán működni fog a könyv rajongói számára?
Tartsatok velem!

https://todaywiggin.blogspot.com/2024/03/dune-masodik-r…

A modern, joystickes vezérlők egyik nagy átka a hírhedt driftelés: amikor a vezérlő magától „húz” valamelyik irányba. Ez kifejezetten frusztráló lehet, főleg olyan alkotásoknál, ahol a precizitás létfontosságú. Egyrészt irritáló, hogy a karakter nem tud nyugton lenni, másrészt van, hogy kompenzálni is kell ezt a fajta húzást. A Switch klasszikus vezérlői persze a driften túl sem váltak a játékosbázis kedvencévé, ezért sem meglepő, hogy a QRD-hez hasonlóan más cégek is nekiláttak alternatívák készítéséhez. Elvégre a Joy-Conok picik és a gombok elhelyezkedése sem túl ideális. A QRD Stellar T5 Nintendo Switch kontroller egyéb extrák mellett ezt hivatott orvosolni.

Alternatív Nintendo Switch kontrollert teszteltünk: https://www.roboraptor.hu/2024/03/19/qrd-stellar-t5-nin…

2023. december 10-én 30 éves lett a klasszikus Doom, 2024. szeptember 30-án pedig ebbe a korba lép a Doom II. Hogy ezek a játékok nem mentek feledésbe, nagyban köszönhető azoknak a rajongóknak, akik ötletesebbnél ötletesebb pályákkal gazdagítják a közösség hagyatékát. De kik a legkreatívabbak, és mit szeretünk bennük?

Négyrészes emlékező cikksorozatunk második része: https://www.roboraptor.hu/2024/03/16/doom-modderek-akik…

Press Start to Színház: Gamerszínház nem csak gamereknek

A K(i)útkeresők egyszerre egy ötletes előadás és egy imprós kincs, egy kísérleti kuriózum, ami szórakoztató lehet azoknak is, akik nem kedvelik a színházat. És azoknak is, akik imádják, és azoknak is, akik videojátékoznak, meg azoknak is, akik nem gamerek. Rengeteget lehet – és kell – még csiszolni rajta, vár rá a finomhangolás, van felesleg, és meg kell találni a konkrét mondanivalóját, de mindezzel együtt kiváló élmény és szuper színház. Izgalmas érzés belegondolni, hogy minden előadás picit más, és személyes döntéseink által folyamatosan fejlődik is: így mi, mint közönség is szerves részei vagyunk. Könnyed, de pont ezért jó.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/02/28/press-start-to-szi…

Régen hoztam bármilyen bejegyzést a blogomon – ennek változatos okai vannak – de talán még régebben foglalkoztam olyan témával, ami nem konkrét filmet, könyvet vagy sorozatot érint, hanem kicsit általánosabb kérdéseket vet fel. Az elmúlt években sokszor, sok film és könyv kapcsán merült fel a politikai korrektség (PC) kérdése. Mennyire jelent problémát, hogy újabban egyre több film készül női, meleg, fekete főhőssel? És az, hogy adott esetben eredetileg nem kisebbségire írt szerepeket is kisebbségi színészek kapnak? Meddig pozitív a PC hatása, és mikor jön el az a pont, mikor egyszerűen „túl van tolva”? Ezzel a kérdéssel foglalkozom a legújabb bejegyzésemben.

https://todaywiggin.blogspot.com/2024/02/jo-de-akkor-mo…

(A kép a hirdetésben AI-jal készült.)

A Sony jobb és újabb híján előre megfontolt haszonszerzési szándékból degradálja a „remasterelt videójáték” terminus technikusát a The Last of Us Part 2 újrakiadásával. Öröm az ürömben, hogy így indokot adott, hogy frissítsem a játékról írt spoilermentes tesztemet spoileresre, kicsit kibeszélő jelleggel. Emiatt nem csupán ennek az állítólagos remaster kiadásnak a minőségéről és extráiról írhatok, hanem végre részletekre kitérve mondhatom el, miért tartom Part 2-t a Naughty Dog és igazából az egész ipar egyik legérettebb, legkomolyabbnak vehető művének.

The Last of Us Part II spoileres teszt: https://www.roboraptor.hu/2020/06/12/the-last-of-us-2-teszt/

A tavaly októberben megjelent Alan Wake 2 hurrikánként söpörte el a játékosvilágot, bizonyítékául adva, hogy érdemes volt tizenhárom évet várni a folytatásra, melyről korábban itt a Kritizátornál is írtunk. Ezzel egy időben ugyanakkor úgy gondoltam, hogy érdemes lehet írni egy kis visszatekintő bemutatót az első részről is és mi lenne alkalmasabb erre, mint a 2021-ben, a második részt megalapozóul megjelent Remaster verzió, melyben a Remedy ismét megmutatta mindenkinek, hogy mire is képesek.

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/nem-kell-felned-a-sotetben-al…