Call of Cthulhu (2018)

Egy végigjátszás után (9,4 óra) azt kell mondjam: Valószínűleg ilyen lehet az igazi Lovecraft hangulat. Brutálisan magával ragadó atmoszférája van a játéknak, hisz a helyszínek, a nyomozásunk és a hallucinációink együttese elképesztő összképet alkot. Valamennyire azt is elhiszed közben, hogy a döntéseid és a különböző párbeszéd opciók valóban számítanak, miközben valójában elég korlátolt a befejezések száma. Nekem az állítólagos 4-ből kettőt ajánlott föl a végén, így a maradék kettőhöz nagyon specifikus utat kell követni. Persze nem panaszkodom, hisz félig pozitív lezárást kaptam, bár szerencsétlen Pierce nagyon megszenvedte az eseményeket.
Ami miatt levontam a 2 csillagot, az élményből kizökkentő, gyenge arcmimika, a végén beugró, nevetséges fegyver mechanika és az erősen frusztráló lopakodási rendszer. Egyébként egy remek kis horror-krimi RPG, ami picit talán a Vampire: The Masquerade: Bloodlines alapjaira próbál építkezni, csupán kevesebb szabadságérzettel, így mindenkinek teljes szívből tudom ajánlani, akit nem riaszt meg egy kis őrület.

A legjobb Lovecraft videójáték, amihez eddig szerencsém volt! Magába szippant és nem tudod abbahagyni addig a nyomozást, amíg végére nem jársz a rejtélynek. Kifogástalan hangulattal rendelkezik! Csak azért nem 10 csillag, mert technikailag azért vannak problémák és a döntéseinknek nincs akkora súlya a végkifejletben, mint ahogy azt a játék beállítja. Lovecraft rajongóknak kötelező!