A Harmónia egy könnyen tanulható társasjáték, 1 – 4 játékos részére, az átlagos játékidő rövidebb, csak 30 – 45 perc. A társast, a könnyebb tanulhatósága ellenére, csak 10 éves kortól ajánljuk kipróbálni. A játékmenet erősen épít a minták mechanizmusra.
Laknak-e nálatok sokszínű… [tovább]
Az első pár játék utáni vélemény:
Nekem nagyon tetszik a téma, állatoknak kell megfelelő élőhelyet teremteni, hogy minél több pontot szerezzünk. Szeretem, hogy ugyan kompetitív a játék, de nincs benne igazából konfrontáció, nagyjából mindenki a saját kis területét építgeti és nem a másiknak próbálunk keresztbe tenni folyamatosan. Én inkább az ilyen típusú kompetitív játékokat preferálom. :D
Mechanikájában hasonlít az Azulhoz, úgyhogy akinek az bejött, annak nagyon ajánlom. Itt is “csempéket=élőhelyeket” veszünk el, és azt megpróbáljuk úgy lerakni a saját táblánkra, hogy a legtöbb pontot érje, csak állatos környezetben. :)
Jó kis gondolkodós játék, többféle taktikával is lehet nyerni, egyelőre úgy érzem, hogy jó az újrajátszhatósága.
Győzelmi pontokat a lehelyezett állatokra kapunk, valamint a tájaink sokszínűségére (pl. minél hosszabb folyó, minél színesebb környezetben lévő épület).
Vannak benne szellemkártyák is, amik igazából ugyanúgy állatok, csak a játék végén egy újabb pontszerzési lehetőséget adnak, ha olyan tájegységeket is csináltunk, ami a kártyán van.
Solo mód: Nekem nagyon addiktív lett, jelenleg ezzel a játékkal játszom egyedül a legszívesebben (ha egy gyorsabb játékra vágyom). Igazából ugyan olyan, mint ketten, csak így nem tudja senki elhappolni előlem a tájjelölőket és az állatokat. :D Így gyorsabban le is megy egy kör. Jó lenne valami cél vagy kihívás hozzá, de ennek hiányában csak zen rakosgatni a tájjelölőket és minél több állatnak élőhelyet kialakítani. :)
A játék működik családi játékként, ahogy kitalálták. Kell benne gondolkodni, van benne stratégiai lehetőség, mégis fun és chill. Valóban hasonlít a Cascadiára, és habár az nekem jobban tetszik, ettől függetlenül jó alapot adott ennek a játéknak.
Viszont a helyzet az, hogy egy Cascadiával ellentétben nem tudom bármely családba javasolni. Egyrészt mert szerintem 4 fővel már hosszú, nem kényelmes a játékidő, túl sok a holtidő. 2-3 fővel javaslom inkább.
Másrészt pedig ott van benne az a fránya játék végi hatás, hogy abban a körben véget ér a játék, amint valakinek két szabad mezője marad. Na és nekem ez a szabály rontja le az értékelésemet. Mert amint akár egyetlenegy gamerebb játékossal ülsz le játszani, ő hamar észre fogja venni a játékban azt a lehetőséget, hogy érdemes rágyúrni a lehető legegyszerűbb pontozókártyákra és a flat buildingre, és azelőtt beépíteni a táblánkat, mielőtt a többi játékos befejezhetné a terveit. Ez stratégiaként jól működik, mert tényleg jelentősen megnöveli a győzelmi esélyeinket, csak hát az vele a problémám, hogy számomra a játék alapvető célját és lényegét teszi tönkre. Mert már a Mit játsszunk? csatornáról Zoli is megfogalmazta, hogy általában hirtelen és túl gyorsan ér véget a játék, és ez pláne igaz akkor, ha valakinek direkt ez a célja. Az egész játék chilles, harmonikus építkezése veszik ki ezáltal, hogy egyfajta gyorsasági versenyt csinálunk belőle, de az is igaz, hogy ha valaki olyan jellem, hogy szeretné megtalálni a legjobb stratégiát a győzelemhez, az nem fogja kihagyni ezt a ziccert.
Szóval a játék a megfelelő társasággal játszva chilles, gyönyörű építkezés, amiben békésen gyűjtögetitek a gyönyörű pontozókártyákat és építititek a területeiteket. Kellemes vele játszani, és kellemes megnézni végül a felépült művünket. Viszont ha már ennyi a hasonlóság a Cascadiával, akkor számomra zavaró, hogy míg azt lazán leteszem komolyabb játékosok elé is, addig itt csak elrontja a játékélményt. És nem azért, mert nyersz vagy nem nyersz, hanem mert szerintem ezzel a játék a lényegét veszti el, ami miatt szerethető.
A másik aggodalmam, hogy az értékelésemből is érezhető, hogy a játékot azért szeretem így, mert hasonlít a Cascadiára, ami nálunk nagy kedvenc. De hogy szeretnénk-e mellé a polcra, abban nem vagyok biztos.
