Hogwarts Legacy (2023)

Kevés olyan játék van, amit nemhogy előrendeltem, de alig vártam, hogy day one-tól kezdve már játszhassak is vele. Azt nem részletezem, hogy mennyit jelent nekem a Harry Potter, legyen elég annyi, hogy sokat, így egyértelmű volt, hogy a Hogwarts Legacy-ért azon nyomban félredobok mindent.
Nyilvánvalóan a dicsérő szavakkal kell kezdenem, mert van miért megdicsérni a játékot. Nem elhanyagolható módon, ez a játék gyönyörű, mind a grafika, mind az artstyle tekintetében. Remekül átadja a „Harry Potteres” hangulatot. A harcrendszer nagyon ötletes, a harc gördülékeny és kifejezetten élvezetes. A bejárható terület brutálisan nagy, ami más játékban talán kevésbé tetszene, itt viszont nem érződik bosszantónak a sokadik óra után sem, mert egyrészt nagyon aprólékos és élettel teli a HL világa, így seprűnyélen vagy hippogriff-háton is remek móka átröppenni a táj felet, még akkor is, ha messzebb van a célpontunk. A kedvencem nyilvánvalóan a kastély volt, sokáig szájtátva sétálgattam a folyosón és nem akartam elhinni, hogy ez a játék létezik, olyan gonddal lett megalkotva az egész. Minden túlzás nélkül az utolsó négyzetcentiméterét is bejártam a kastélynak. A platina trófea miatt megjártam mindegyik ház klubhelyiségét is, ami ugyancsak hatalmas élmény, remekül megcsinálták mindegyiket. Minden pillanatban visszaköszön valami easter egg vagy valamilyen utalás a HP-sorozatra, főleg a könyvekre. Ha Hufflepuff/Hugrabug karakterünk van még Azkabanban is járhatunk! Szóval hivatalosan is nekik van a legmenőbb Map Chamberes küldetésük.
A történet szerintem nagyon jó, izgalmas és érdekes, örülök, hogy mertek időben jóval messzebb helyezkedni a HP-ben történtektől (a játék sztorija konkrétan az 1800-as években játszódik). A mellékkarakterek is érdekesek, a hozzájuk kapcsolódó mellékküldetések szintén.
De, akkor ha már ennyire feldicsértem a játékot, kénytelen vagyok néhány negatívumot is megemlíteni. Szerintem kifejezetten hiba, hogy a döntéseink nincsenek kihatással a történetre. Ha nem tévedek egyetlen olyan mellékküldetés van, amiben számít, hogyan döntünk, de végül, mint kiderül annak sincs igazán tétje. Sajnáltam azt is, hogy senki nem reagál arra, ha a főbenjáró átkokat használjuk. Pedig nagyon menő lett volna, ha mi játékosként dönthettünk volna arról, hogy sötét varázslót csinálunk a karakterünkből vagy sem és van súlya annak, ha esetleg használjuk a főbenjáró átkokat.
A másik negatívum, amit fel tudok hozni, hogy hiába van remekül összerakva a játék sok szempontból, a „HP-s” máz nélkül csak egy tucat open world lenne. Gyakorlatilag semmi újdonság nincs benne. Nyilvánvaló, hogy ez a játék kifejezetten a rajongóknak készült és ez elég is lesz, hogy sikerre vigye a játékot. Mindenesetre a Hogwarts Legacy-t én is a rajongóknak tudom ajánlani elsősorban, nekik viszont nagyon, mert a minimális hibái ellenére is csodás élmény, ami minden pénzt megér.

Hatalmas HP őrült vagyok, ezért képtelenségnek tartottam, hogy kihagyjam ezt a játékot. Az első tíz órámat nagyjából csak nyálcsorgatással és szájtátással töltöttem benne, mert lássuk be, a látvány brutálisan ott van! Egy rajongónak olyasmi érzést kelt, mintha ténylegesen megkapta volna végre azt a hosszú évek óta várt levelet.

Úgy 80 órányi játék után (amikor már a tényleg mindent is kimaxoltam) azt éreztem, hogy egy picit kevés lett. Helyenként elég repetitív, és nem tudom, csak én éreztem-e azt, hogy nem jutott bele túl sok küldetés. Szívesen játszottam volna még sok-sok apró szálon, nem pedig csak gyűjtöttem volna a 6000. öltözéket.

Félreértés ne essék, így is imádtam, remek kaland volt, élveztem felfedezni, csak úgy röpködni, miközben 600. alkalommal is elmondom, hogy de baromi szép lett, de talán többet vártam tőle. (Abszolút megértek mindenkit, aki nem maxolja ki a térképen található apró barlangokat, gyűjtögethető izéket, hanem csak eldobja a fő küldetéssor befejezése után.)

Fogalmam sincs, hol is kezdjem… :D
Na szóval, iszonyatosan vártam a megjelenésére. *.* Sajnálatomra, mivel Nintendo switchem van, sokat kellett várnom, halogatták a megjelenést. De amikor végre a kezembe vehettem, rögtön neki is ugrottam.
A bevezetés nagyon varázslatos volt, hozta a feelinget. Lassan indult a betanulás, stb. De sajnos elég hamar rá kellett jönnöm, hogy nem nekem való.
Kezdeném azzal, hogy sokkal színesebb, varázslatosabb is lehetett volna környezet körülöttük. Gondoltam ha már egy időt beleöltek, lehetett volna kidolgozottabb, aprólékosabb. Az RPG se volt annyira nagy szám, többet vártam a karakterépítéstől is.
A térkép néha borzalmas volt, nem mindig volt egyértelmű, aztán megszoktam. Viszont többször futottam hibákba, bugos volt, oda-vissza irányított… Fú de bosszantó volt!
Aztán a harcrendszer… és maga harc is… Egyszerűen nem bírtam, nagyon fel is idegesített! Tény, én inkább a felfedezős, gyűjtögetős típus vagyok és nem tudtam, hogy ennyi harc lesz. Így tehát mindig nehezen vettem rá magam, hogy leüljek vele játszani. Pedig a többi része nem volt rossz.
Szóval volt egy nagyobb pihenőm, mondom hátha nyugodtabb leszek. De sajnos nem, újra rá kellett jönnöm, hogy nem nekem való, semmi értelme így szenvednem. Csak nehéz volt meghoznom ezt a döntést, mert imádom ezt a világot… :(
Szóval eladtam és igyekszem ezt elengedni. Szomorú vagyok. De ez van… :(

Kb 3 hete végigvittem a fő sztorit, de kicsit se érzek azóta se késztetést, hogy leüljek és kimaxoljak az achievementeket.
Nagyon szeretem a Potter univerzumot, ezért előrendeltük, 3 nappal előbb kezdem el játszani mint mások, izgultam és videóztam amikor beosztottak a házamba (de ugye ezt is a wizardingworld-ről húztuk be), tényleg lekötött az elején a játék. Minden nap játszottam heteken keresztül, de valahogy elfogyott a lendület útközben és már nem volt kedvem megkeresni a 80. revelio után honnan jön a csilingelés és legszívesebben leütöttem volna Ignatia-t minden alkalommal amikor kijöttem a kandallókból.

– A kastély iszonyat részletes, állandóan eltévedtem (igen, még térképpel is), de imádtam ennek ellenére kóborolni benne
– A cuccok amiket kaptunk a játékhoz az előfizetésért nagyon fenszik, de a kedvencem a Hollóhátas palást lett, amin ha varázsolok a minta felcsillan, ezt valami küldiért kaptam azt hiszem
– A fő sztori is érdekes, izgalmas és apránként összeáll a kép, ahogy haladsz előre
– Tetszik, hogy a tanároktól kapsz mellékküldiket és cserébe varázslatokat tanítanak neked
– Az elején nagyon kevés pénzed van, később meg kb semmit se tudsz vele kezdeni
– A játék grafikája nagyon szép, főleg a qled tévén
– A repülés fura, viszont hipogriffen vagy tesztrálon csapatni azért nem semmi élmény
– A szükség szobája tök jó lett, szinte az egészet személyre szabhatod a mennyezettől kezdve a bútorokig, láttam olyan tiktok videókat, hogy városokat építenek a vivariumokon belül, baromi jól néznek ki, de nekem nem lenne ehhez energiám
– A vivariumok jó alapötlet, de csak bizonyos mennyiségű állatod lehet benne. Pároztatni lehet őket, de igazából a picik nem nőnek fel, csak ott cukiskodnak
– Merlin trialok jó kis fejtörők, de 8 fajta van azt hiszem max és ha megvan az achievement felesleges is szinte megcsinálni mindet, max ha el akarod tüntetni a jeleket a térképről (mondom ezt úgy, hogy nem vittem még végig, lehet mégis ad valamit később)

Hirtelen ennyi jut eszembe, egyelőre még jegelem, aztán lehet egyszer bekattanok és folytatom/kimaxolom. Vegyes érzések, most azt érzem nem érte meg a hypeot, egynek elment játék lett nekem, főleg ennyi pénzért.

Az év elején kipróbáltam, de annyira bejött, hogy félretettem karácsonyra.

Megérte! Ez a játék a definitív Potter élmény. Egy két apró csiszolnivaló akad benne, de nem tudok belekötni. Abban a pillanatban, hogy elkezdek morfondírozni rajta, hogy min javítanék, beugrik a kastély grandiózussága vagy a repülés és egyszerűen elsöpör minden negatívumot.

Az ötletet, a világot és a történet kezdetét egyszerűen imádtam. Nagyon behúzott a játék, iszonyú hangulatos és szép az egész, és még azt sem bántam, hogy én egy picit „felnőttebb” világot vártam tőle. De sajnos ez az érzés nem tudott kitartani a végéig. Amúgy sem vagyok egy gyűjtőgető típus a játékokban, de itt ezt durván túltolták, és a nyolcszázhuszonharmadik (annyinak éreztem) Merlin trial után már idegesített az egész. (azért a többi collectable-t nem utáltam ennyire)
Sajnáltam, hogy a random side quest-et adó szereplőkkel a dialógusoknak abszolút nulla jelentősége volt (lehetsz velük genyó, kérhetsz pénzjutalmat, nem fognak haragudni, vagy ilyesmi), és tudom, hogy ez nagyon megbonyolította volna a játékmechanikát, de jó lett volna, ha vannak —következmények—.
A befejezés is abszolút katarzis nélkül hagyott, pedig a történet remek! Mégis valahogy számomra roppant béna volt az a befejezés, itt is hiányoltam a valódi következményeket.
A legnagyobb dicsérettel a mellékszálakat illetném, Sebastian, Natty és Poppy is csodás karakterek (bár utóbbi rémesen sokat beszél), és az ő történeteiken keresztül sikerült számomra a legjobban megeleveníteni a Harry Potter univerzumot. Sebastian történetében valódi morális döntésre kényszerül a játékos, egy-egy neki szánt válaszom előtt volt, hogy perceket kellett gondolkodnom.
Szóval összességében nagyon szerethető, megéri játszani vele, de én egy kicsit többet vártam… csak nehéz megfogalmazni, hogy miben. Kevesebb bélyeggyűjtést, több történetet, talán így foglalhatnám össze.

Életem egyik legjobb játéka! Igaz a végén, amikor Ranrok -kal kellett harcolnom elkapott az idegbaj, de úgyveszem, hogy meg se történt. :D
Később írok részletesebb értékelést…

Imádom. :D
Ez egy elfogult vélemény. Engem a hibák sem érdekelnek.
Erre vártam évek óta, messze felülmúlták az elvárásaimat. Nem fogom fikázni az apróságokért, amik amúgy nem vesznek el a játékélményből.

Vegyesek az érzéseim.

Egyrészt, nem tudsz még egy ilyen játékot előrántani sehonnan, ahol ennyire szabadon bevándorolható az egész Roxfort és meseszép lett. Közben pedig még varázsolni is megtanítanak. Az előző játékok után kifejezetten érdekessé tudták tenni a varázslást nekem, féltem, hogy megint kimerül annyiban, hogy ínhüvelygyulladásom lesz attól, hogy ugyanazt az egy gombot kell nyomni.

Viszont közben fura volt játszani, mert néha olyan volt, mintha egy Assassin's Creed játékban lennék, összeszedni viewpointokat, meg katonai táborokat kirámolni. Persze, valahogy muszáj volt bővíteni a világot, de nekem ez nem mindig vált be. Illetve, vannak könnyen elunható részei a játéknak, nem csodálnám, ha lennének olyanok, akik random helyeken lerakják a játékot.

Az egyik nagy plusz még a legendás állatok, meg az, ahogy velük lehetett interakciózni, de hogy a kicsi állatok miért nem nőnek fel, rejtély számomra, mekkora kihagyott ziccer… vagy ebből is majd DLC lesz? Mint a kviddicsből? :)

Félre ne értsetek borzasztóan élveztem, nekem a HP a gyermekkori NAGY KÖNYVEM, de itt-ott egyszerűen nem tudtam maradéktalanul elégedett lenni.

2023.03.13. (15%)
Még eléggé az elején vagyok, de annyi fix, hogy a zene, történet, animáció, grafika eléggé a helyén van.
Kicsit érdekes, hogy milyen sokoldalúnak mutatkozik pl. a tanári gárda 100 évvel a HP történetvezetése előtt. Kiváló ötlet ez az ősi mágia, de ehhez képes eléggé eltörpülne a jelenkori varázsvilág, szóval kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan zárják majd le a végén.
Pár zavaró dolgot már mondjuk egészen korán talál az ember.
-Seprűn csak fix kamera van, ezért nem lehet normálisan körülnézni rajta pl. a Merlinekhez.
-Tudsz váltani napszakot, de nem telik közben az idő, szóval a növények ugyanannyi idő alatt nőnek, a potik ugyanannyi idő alatt főnek és az nem játék szerinti, hanem valós idő, pedig közben gyorsított játékidő van, ahogy telnek a napok, illetve az órákra is tudsz várakozni és közben tényleges játékidőt ugrani.
-Ha másik irányból közelítesz meg egy tárgyat, képet, helyet, akkor nem mindig érzékeli a játék és hiába van meg a kirakós minden darabja, amíg a játék nem oldja föl magának, addig nem tudsz továbblépni. Gondolom ez kap majd egy bug fixet, de eléggé zavaró, amikor már megtaláltál mindent a kincskereséshez, de nem engedi föloldani a dolgokat.
-Meg a szokásos megjelenés utáni hibák, pl. pályafelszín alatt, vagy falban van az összeszedendő loot és addig nem tudsz campet üríteni, amíg föl nem szedted, csak éppenséggel fölszedhetetlen stb.stb. Ez is nyilván kap majd fixet, de egy open worldben jó lesz majd újra bejárni az egész mapot annak, aki mondjuk meg akarja szerezni az achievmenteket.

–
2023.04.12. (98%)
Befejezés után annyit adnék most hozzá, hogy elég furcsa, hogy a főszereplőről semmi sem derül ki időközben, teljesen lapos/üres a szerepünk. Sebastian sztorija lehetett volna a fővonal, mert sokkal tartalmasabb és erősebb, mint a Ranrok oldal. Valamit adhattak volna a kezünkbe, hogy mi is van az ötödéven kezdőkben, amitől különleges képességekkel bírnak.
Már az elején különös, hogy elvileg egész nyáron tanultunk és gyakoroltunk, mégis semmi varázslatot nem ismerünk, csak amit Figgel összeszedünk útközben.
A játékmenet elég repetitív, főleg az Alohomora használata, amit kifejezetten fölöslegesnek és időrablónak találok.Jobban is meg lehetett volna oldani ezt a szintlépés dolgot, hogy értelme is legyen.
Az plusz volt az elején, hogy számít, hogy melyik házba osztanak be, a küldetések szempontjából. Élvezetes volt fölfedezni a klubhelyiségeket és az alternatív küldetéseket, miután már egyszer végigjátszottam.
A világalkotás, kifejezetten szép és igényes, ráadásul tele van utalásokkal a könyvekre, filmekre. Nagyon könnyen belefeledkezik egy eleve HP-rajongó ember.

–
2023.10.03. (100%)
Megannyi bugfix után végre be tudtam fejezni a side questeket is, amiket elérhetetlenné tett a játék korábban. Szóval 100%-ra vittem mindent. VÉGRE! Jó volt hónapok után visszatérni egy pár órára a játékhoz és visszacsöppenni a világba. Elképzelhetőnek tartom, hogy amint jövőre föloldódik a Roxmortsos házimanós küldetés PC-re, akkor ismét leülök a játék mellé. A Revelioval való szenvedés nem fog hiányozni, de a teremtett világ szerintem igen nosztalgikus hangulatot teremt és egész békésen zártam le így a játékot. Még mindig ajánlom minden Harry Potter rajongónak, mert a kisebb kellemetlenségek ellenére szerintem pozitív élményt nyújtott teljességében a játék.