Limbo (2010)

Platformer és puzzle-game (mindkettő a kevenc játékos műfajaim közé tartozik) egyben, misztikus, depresszív, kissé már horrorba hajló hangulattal. A minimalista stílus ellenére remek a látványvilága, bár egyes fejtörőket alkothattak volna „könnyebbre” (több helyen olyannyira elképzelésem se volt, hogy mit kellene csinálni, hogy többször puskáztam videómegosztóról), viszont annál nagyobb büszkeség, ha egy kemény feladványt sikerül önerőből megoldani.
Nekem a vége nem annyira tetszett – írom ezt alig félórával a(z első?) végigjátszás után. Picit csalódás volt, ennyi szenvedés és horror után spoiler, bár lehet, hogy van művészi értéke ennek a lezáratlan lezárásnak is, csak ülepednie kell pár napot…

Nagyon egyedi hangulatot közvetítő játék a maga sejtelmességével és fekete-fehér világával. A rejtvények nem megoldhatatlanok, bár vannak, amik rendesen föl tudják dühíteni az embert – ellenben ezeket megfejteni a legnagyobb élmény és megkönnyebbülés. Plusz-mínusz három óra alatt végigjátszható: egyszerű, de nagyszerű.

Apránként haladtam vele, így szuper „agykikapcs” játék lett. A hangulat nagyon laza, tetszett ez a minimál stílus és a sejtelmesség, leginkább emiatt tűnik ki a hasonló tematikájú játékok közül. A rejtvények vegyesek, volt, ami rendesen megizzasztott.
A játszd végig egy ültő helyben 5 halállal achievementet valószínűleg ebben az életben nem fogom teljesíteni.

Infinite rage

Vizuálisan és atmoszférában telitalálat, a végén kissé bekeményedő nehézséggel, de simán megoldhatóak a feladványok. Szavak nélkül is príma narratívája van. Ajánlom mindenkinek aki szereti a gondolkodósabb platformereket.

Nagyon bírtam, mert egy szuper visszaugrás a klasszikus logikai platformjátékokhoz, ahol minden ugrást meg kellett tervezni. A stílus nagyon para, a játék félelmetes, de sok részét valahogy mégsem érzékeltem annyira kellemetlennek, sőt, sok jelenet a maga elég sötét stílusában kifejezetten humoros. Viszont hiába csak árnyékokat látunk, a főhős meghalásai piszok brutálisak tudnak lenni.