The Lion King (1994)

Azt hiszem, Mufasa halála mellett a zsiráfok fején való ugrálás okozott sokunkban törést az Oroszlánkirály révén. :D Vicces, hogy csak később, huszonévesen sikerült végigvinni, de jól szórakoztam rajta. Bírtam ezeket a diznis mászkálósokat, kár, hogy nem volt még megfelelő gépünk, mikor ezek mentek. A kilencvenes évek nekem a C64-ről szólt. :)

A mai napig nem tudom, hogy volt ilyen végtelen türelmünk általános iskolás korunkban, hogy ilyen nehéz játékokat toltunk végig. Valamikor megpróbáltam újra végigvinni, de szó szerint vért izzadtam, mire sikerült, pedig a pályák, a teendők, minden varázsütésre előjött valahonnan az agyam egyik rejtett zugából.

Jesszus de szerettem!! Állandóan ez ment a SEGA-n, milliószor végigvittük :D

Nagyon szerettem kiskoromban ezt a játékot, de mai szemmel is élvezetes móka. Általában egy nagyon nehéz játékként maradt a köztudatban, nekem annyira nem volt az (kivéve a vízesést a 6. pályán), meg lehetett tanulni, és bár nem volt könnyű, teljesen játszható volt (igaz, ez az anyag sokévnyi keményebb C64-ezés és egy masszívabb Skyroads után került terítékre). A grafika hozza a stílushoz kötelező színvonalat.

Félelmetes mennyire megállja ma is a helyét. Minden percét imádom a mai napig (mindenen túl brutálisan nehéz)

Ehhez is béna vagyok, pedig jó lenne.
Azt hiszem, a zsiráfos résznél akadtam el.